Együtt szálltunk be a liftbe. Mosolyog. Visszamosolygok. Kisöprök egy tincset a szememből. A fülem mögé simítom. Mellém állt. Az ajtó bezáródik. Kedvesen néz rám. Késő van. Vajon odakint besötétedett már? Közelebb lépett. Felsóhajtok. Lehajtom a fejem. A cipőm orrát kezdem el bámulni. Hozzám ért. Megremegek. Már rég otthon kellene lennem. Lépteit hallom. Nem nézek rá. Elfelejtettem valamit. A felvonó hirtelen megáll. Ő volt az. Ő állította meg. Ránézek. Visszanéz rám. Mosolyog. Nem mosolygok vissza. Elharapom az ajkaimat. Tudom, mit akar. És azt is tudom, hogy meg fogja kapni. Felém tart. Melegem van. Megállt közvetlen előttem. Felnézek rá. Milyen pici vagyok…