A történet főszereplőjét hívjuk mondjuk Szilviának. A hely a Balaton egyik strandja. Hogy melyik, az nem érdekes. Július, nyári tanítási szünet, szabadság, és forróság. Szilviának is, aki nagynénjénél töltött egy napot átutazóban. Ami történt pedig, a következő:
Este érkeztem nénémékhez. A busz -mert muszáj volt neki :)- a Balaton mellett ment el. Megláttam, felcsillant a szemem. Minden évben az emlékezetembe ég a kép: mikor először megpillantom a Balatont. Nem csak egy LÁTVÁNY, amelyben az arcomat is tükröződve látom a busz ablakán keresztül, hanem egy ILLAT is, amely azonnal megcsapja az orromat, és egy teljes, testet átjáró érzés. Persze ez mind csak a képzeletem szülötte, mert sem az illatát nem érezhetem, sem a langyos szellőt nem, de mintha… Mindig megjegyzem ezt a képet. Biztosan ezért.