Meglepődtem, amikor az érdes perembe kapaszkodó ujjaimat egy lucskos nyelv futólag megnyalta. Megijedni nem volt időm, kiemelt a felrugaszkodás lendülete, és mielőtt a kerítés fölött erőlködve, csodálkozásba kezdhettem volna, egy ormótlan kutyafej vigyorgott a szemembe, és átlósan, az állam bal felétől kiindulva, homlokom jobb csücskéig, kedélyesen végignyalt. Visszahuppantam a talajra. Ki számít arra, hogy a domboldali ingatlan kerítésének külső oldala magasabb? Értelemszerűen ugyanez belülről talán vállig sem ér egy embernek, s ha ott található a házőrző eb lapos kulipintyója, amire az a vicces dög képes felmászni, onnan ijesztgetve a kíváncsian bekukucskálót, az egyenesen pimaszság. Emlékszem, hogy mesélte az állat gazdája…