A családom tagjai mindig is közel álltak egymáshoz és valószínűleg ez az oka annak, hogy sem Scott öcsém, sem én nem éltük át azt a lázadó tinédzser szakaszt, ami annyira jellemző a modern gyerekekre. Amikor a főiskolára kezdtem járni kiköltöztem a házból, de csak a garázs fölötti kis lakásig mentem. A nálam egy évvel fiatalabb Scott úgy döntött, hogy addig a szüleinkkel marad amíg nem talál valami jobbat.
Az egyik este nagyon későn jöttem haza egy hosszú nyúló előadás után, és ásítva botorkáltam fel a lépcsőn a lakásomhoz. Apa a városon kívül járt üzleti ügyben, és azt hittem hogy Scott és anyám már ágyban vannak. Mint kiderült tényleg ágyban voltak, de távolról sem aludtak.
Ahogy kinyitottam az egyik ablakot, hogy levegőhöz jussak (tavasz közepe volt és szeretek nyitott ablak mellett aludni ebben az évszakban), észrevettem hogy az enyémmel szemben lévő ablakban ég a lámpa. Scott szobája. A roló majdnem teljesen nyitva volt és valami vad mozgást tudtam kivenni, de mást alig, mert a világítás szinte csak hangulatvilágításra volt letekerve. A legrosszabbtól tartva elővettem egy madármegfigyelő távcsövet és Scott ablakára irányítottam. Amikor rájöttem hogy mit látok, azonnal nagyon ostobának éreztem magam… és egy kicsit felizgultam. Egy lány feje billegett fel-alá a testvérem felálló farkán. Nyilvánvalónak tűnt hogy Scott becsempészett egy lányt anya mellett és jól érezte magát, amíg tehette. Kicsit féltékeny voltam, mert már én több hete nem kaptam semmit és nagy szükségem volt rá. Talán ezért néztem őket tovább ahelyett, hogy tisztességesen viselkedve elraktam volna a távcsövet. De talán…talán volt valami mélyebb, piszkosabb oka is. “Istenem…akkora neki mint egy lóé!”- gondoltam kicsit perverzen.